PopDzsem

Az év végi listákkal mindig bajban vagyok. Általában kiderül, hiába hittem, hogy az adott évben képben voltam, a fele albumot akkor látom először. De amikor utólag próbálok pótolni, rájövök, a nagy részüket meghallgattam, csak az agyam gondosan törölte az információt. Ezért tavaly év végén megfogadtam, idén minden meghallgatott új albumot feljegyzek. Persze így is lemaradtam sok lemezről, amiket utólag majd illik pótolni, de legalább látom, mi az, ami egyáltalán nem hagyott nyomot bennem.

Top listákat írni nem szeretek, így álljon itt a teljes lista hónapokra lebontva (lehet néhol nem stimmel a megjelenés és meghallgatás hónapja), apró megjegyzésekkel feldobva. Hirdetünk év lemeze(i) győztest is, mert az utóbbi évekkel ellentétben, idén szerencsére ilyen is volt! A hajtás után a januári összegzést olvashatjátok.

A karácsony az év biznisze, ehhez kétség sem fér. Az emberek ilyenkor még zenére is szívesebben költenek, hisz ki nem örülne kedvenc előadója díszdobozos CD-jének? Remek alkalom továbbá, hogy a zenészek kiadják kedvenc karácsonyi dalaikat, ezzel kiegészítve a karácsonyi ajándékra valót kedveskedve rajongóiknak. A PopDzsem most egy csokorra szedte az idei év terméseit (kiegészítve személyes kedvenceivel). Mi így kívánunk kellemes ünnepeket olvasóinknak!

Az emberek nem szeretnek fizetni a zenéért. Ez nem mai tendencia, sőt, még az internet hozományaként sem fogható fel, létezett ez előtte is, bár tagadhatatlan tény, hogy a mindent-azonnal-elérés csak könyebbé tette az illegális zeneelérést. Az egyre zsugorodó lejátszók pedig új platform után kiáltottak. Így született meg az mp3 és a wma és velük a digitális zene piaca. Ma már ennél is egy szinttel előrébb járunk, azt a rengeteg zenét, amit hallgatunk, nincs hol tárolni, ráadásul az időhiány és főleg a kényelem miatt inkább az egy kattintással elérhető ,,felhőcskékből“ hallgatunk zenét, mintsem keresgéljük azt egyik másik HDD-n.

Ha egy olyan zenekar játszik a város egyik klubjában, amely munkássága csak egy icipicit is megfogott, érdemes megnézni, elvégre a klubkoncertek varázsának hála meglehetősen jó dolgok sülhetnek ki belőle. Vagy nem. Tegnap a Me and My Drummer-en jártunk.

Az X Factorral először 2009-ben találkoztam, Angliában. Vendéglátóim egész héten a hétvégi adás miatt izgultak, szavaztak, a Facebook falukat elárasztották a versenyzőkről szóló cikkek like-jaival. Ott kattantam rá én is a tehettségkutatóra és azóta nézem az UK és az USA verziót. Nem kellett sokat várni, 2010-ben az X Faktor eljutott Magyarországra.

Annak ellenére, hogy az elmúlt pár napban a csapból is ez az esemény folyt, Jesca Hoop és a Shearwater koncertje mégsem tudott 70-80 embernél többet vonzani. Jól tette, aki otthon maradt? Vagy az járt jól, aki elment? Koncertkritika következik.

Biztos vagyok benne, hogy ha a nyárra asszociálva kellene egy zenekart mondani, az emberek jelentős hányada a P.A.S.O.-t említené meg. Most, hogy a nyár egy távoli emléknek tűnik és egyre több a szürke, sötét napok száma, azt hiszem itt a remek alkalom feleleveníteni hogy milyen volt. A továbbra kattintva a DH táborban készült beszélgetést olvashatjátok.

Tudjuk, hogy a fesztiválfeelinghez elengedhetetlen a tömeg, a kosz és a nyár, de ettől függetlenül Nobel díjra terjesztenénk fel azt az embert, aki kitalálta, a fesztiválok koncertjeit online is lehessen követni!

A Pitchfork a zenei élet egyik isteneként létezik már évek óta. Akire ők azt mondják, hogy menő, az jó eséllyel kerül fel a legjobb fesztiválok színpadaira. Pár éve úgy gondolták, nem csak beszélnek arról, mit kell hallgatni, meg is mutatják. Ennek okán Chicagoban és Párizsban is megrendezik a Pitchfork Music Festivalt. Bár a fesztivál első napja már lement, a maradék kettő is igéretesnek tűnik. Hajtás után program és link a streamre!

1994-ben kezdte működését a Muse, aki története 20. évfordulója felé közelítve a világ egyik legismertebb zenekarainak egyike, az új, sorban 6., The 2nd Law címre elkeresztelt albumának hála pedig a popszakma nagy kérdőjelei közé írta fel magát. Albumkritika következik.