Biztos vagyok benne, hogy ha a nyárra asszociálva kellene egy zenekart mondani, az emberek jelentős hányada a P.A.S.O.-t említené meg. Most, hogy a nyár egy távoli emléknek tűnik és egyre több a szürke, sötét napok száma, azt hiszem itt a remek alkalom feleleveníteni hogy milyen volt. A továbbra kattintva a DH táborban készült beszélgetést olvashatjátok.
Az idén megjelent duplalemezetek egyik korongja side projektetek, a PASO’s Roots Rockers, debütáló albuma. Mit kell erről a két lemezről tudni?
KRSA: A Roots Rockers bemutatkozó lemeze már nagyon régóta érett, hiszen ez egy 7 éves projekt első összegző lemeze. Annyit kell róla tudni, hogy egy pszichedelikus reggaes anyag, amit Brazíliában kevert Victor Rice, aki ismert alakja a dub műfajnak és nekünk közeli barátunk. A második lemez pedig a 4. sorlemeze a Pannonia Allstars Ska Orchestrának. Az az érdekessége, hogy főleg a szerelem témakörét járja körül. Nem mindegyik dal, de a legtöbb ezzel az érzelmi dologgal foglalkozik, annak minden stációjával, egészen a vidámtól az elkeseredettig, a szakítástól életünk fénypontjáig. Igyekeztünk a legtöbb oldaláról körbejárni. Aki nem figyeli a szöveget, annak nem biztos, hogy feltűnik, mert alapvetően az a táncolható, könnyed karibi hangzás jellemző rá, mint a korábbi lemezeinkre. Néhány új momentum van, ilyen például a mento műfaj megjelenése és kicsit több a rock steady rajta. Egyébként a saját stúdiónkban készítettük, többek közt Lipi Brown hangmérnöki vezetésével.
A ska alapból egy társadalomkritikus műfaj, ti most mégis a szerelmi tematikához nyúltatok.
KRSA: A jamaicai ska nem annyira kötődik ehhez. Inkább a reggaeben jelent meg ez a társadalomkritikai véna, illetve a 80-as évek ska-jában, az angliai vonulatban. Nyilván mi ennek az utódai vagyunk, de a társadalomkritika alapvetően nem kötődik a műfajhoz. Hozzánk talán jobban, de ezen a duplalemezen is vannak olyan dolgok, mikben van ilyen üzenet, vagy él, de pont azért, mert már sok ilyen volt, talán nem baj, hogy nem ezek vannak túlnyomó többségben. Így most egy más hangulatú dolgot kap a P.A.S.O. zene hallgatója.
Szövegeitekben váltakozik az angol és a magyar. Mitől függ, hogy magyar szöveget vagy angol szöveget kap egy szám?
KRSA: Amit sikerül! (nevet)
Több szövegírótok van?
KRSA: Vegyes. Korábban Lipi Brown is dolgozott a dalszövegeken, erre a lemezre Subicz Gábor írt párat, illetve jómagam.
Egyre inkább nyittok a modern megoldások felé. Volt már okos telefon applikáció, mobillal felvett videoklip és póló vonalkódjába ágyazott letöltési kód. Ezt a 21. század követeli meg, vagy ti tartjátok fontosnak, hogy lépést tartsatok a technikával?
KRSA: Egyfelől a múltban élünk, a múlt egy stílusát képviseljük, emiatt szeretjük a kézzel fogható dolgokat, mint a bakelit lemezeket. Ez az egyik véglete a zenekarnak. A másik pedig az, hogy szeretnénk úttörők lenni technikailag, és ilyesmivel is igyekszünk majd a jövőben foglalkozni. Most mindenképp szerettük volna, ha fizikai formában is megjelenik ez a duplalemez. Talán azért, mert annyira szűkül a CD eladás, hogy lehet, ez az utolsó. Szerettük volna, ha szép, igényes és jó megjelenésű korongot vehet kezébe a kedves rajongó.
És hogy látjátok, van értelme manapság CD-t kiadni?
Gábor: Szerintem az volt az értelme az egésznek, hogy csináltunk egy kiadványt, amit jó kézbe venni, jó ajándékozni, jó a másik embertől kölcsön kapni, meg úgy általában, jó, hogy van. Hogy később lesz-e alkalmunk ilyesmire, vagy hogy hogy fognak alakulni a dolgok, az még a jövő függvénye.
Mi a helyzet az akár rosszabb minőségben való letöltéssel?
János: Ha letöltik annál az a rosszabb, ha le se töltik.
KRSA: A legnagyobb veszélye valószínűleg az, hogy rosszabb minőségben, vagy valami rossz felvételen terjed a dolog. Az, aki ma a lemezeladásból szeretne megélni, naiv. Ezt inkább promóciónak kell tekinteni minden zenekar esetében. Még talán pont megéri lemezt kiadni, mert ha kijön nullára, az szép dolog. Nyilván, ha valaki támogat minket azzal, hogy megveszi, azt mi szeretnénk meghálálni azzal, hogy olyan kiadványt igyekszünk a kezünk közül kiadni, amiért érdemes pénzt adni, tehát tényleg minőségi, igényes valami.
Jövőre lesztek 10 évesek. Az 5. születésnapot megünnepeltétek, ez alkalommal is terveztek valamit?
KRSA: Igen, mindenképp valami nagyszabású dolgot szeretnénk a 10. jubileum megünneplésére összehozni, de az még, hogy mi lesz, formálódik. Egyrészt, ha tudnám sem mondanám el, hogy meglepetés legyen, de még én sem tudom. Az idei év is nagyon sűrű, ősszel lesz egy nagyszabású koncert, arra készülünk. November 14-én a Műpában lesz szimfonikus, egész estés koncertünk. Ez egy komoly projekt és jelen pillanatban a meglévő energiáinkat ilyesmire fordítjuk. Utána jöhet majd a szülinapi koncert megszervezése.
Gábor: Szerintem egy zenekar életében fontos pillanat, amikor ilyen helyeken és ilyen kontextusban léphet fel. Természetesen minden koncertet imádunk, de ezt pont azért, mert egy teljesen más miliő. A Művészetek Palotájában ülő, remélhetőleg igen nagyszámú, közönségnek fogunk játszani. Mindenféle TV és egyéb felvétel fog róla készülni. A koncert során közre fog működni a magyar rádió szimfonikus zenekara, akik az egyik legjobb szimfonikus zenekar az országban, úgyhogy örülünk, és nagyon büszkék vagyunk, hogy ez így összejött. Gőzerővel készülnek a hangszerelések. Nagyon izgalmas, mert gyakorlatilag ebben a műfajban még nem készült ilyen zenei produktum. Legalábbis bármennyi kutatómunkát végeztem, még nem találtam ilyet, úgyhogy ez egy kuriózum lesz.
Mondhatni, hogy Ti hoztátok a ska-t Magyarországra. Hol tart a magyar ska szintér és egyáltalán, menő ez a stílus manapság?
KRSA: Amikor elkezdtük, létezett valamiféle ska élet. Főként a 80-as évek angol és a 90-es évek amerikai ska-punk vonalát követte a magyar zenekarok nagy része. A tradicionális jamaicai típusú ska nem volt jelen Magyarországon. Az érdekesség az, hogy általunk pont ez került egy szélesebb réteg elé. Nagyon örülünk egyébként, hogy a jamaicai típusú ska által ismerte meg a műfajt a magyar közönség és került föl a fesztiválszínpadokra, illetve be a rádióba. Ezzel párhuzamosan elkezdtünk egyfajta színtérépítést is és azt vettük észre, hogy sajnos nem működik. Van egy rajongóbázisa ennek a műfajnak, de konkrétan a ska szubkultúra, mint olyan, nem feltétlen egy pezsgő élettér Nagyon sokan, akik minket szeretnek, más ska zenét nem feltétlen hallgatnak, vagy minket, mint egy bulizenekart hallgatnak. Próbálunk ez ellen tenni, van egy feldolgozás-zenekarunk is, a PASO Traditional Ska Special, amivel kifejezetten jamaicai dalokat játszunk, mintegy ismeretterjesztő jelleggel, ezzel is ,,erőszakosan” hirdetve a tradicionális jamaicai ska igéjét, de nyilván ez is csak egy bizonyos körhöz jut el. Én azt gondolom, hogy olyan, hogy ska szubkultúra, nem áll a helyzet magaslatán. Ettől függetlenül viszont a ska zene ismertsége mindenképpen jobb, mint az 9 éve.
Miért szüntettétek be a ska tábort?
KRSA: Sajnos nem olyanok a lehetőségek. Rengeteg fesztivál van és a tematikus fesztiválok egyre kevésbé életképesek. A nagyjából sok fajta zenét összehozó, inkább nagy volumenű rendezvények azok, amik még vonzzák a fiatalokat, hiszen ezek egyben buli-nyaralások. Van közösségi kezdeményezés is, Lipi Brown ennek éllovasa. Ilyen a Simmer Down, ami egy reggae tábor. Idén volt DJ találkozó és felléptek nemzetközi zenekarok is. A nyíregyházi tavaknál egy kisebb közösség, mintegy baráti összejövetelen vett részt és napokig hallgatta a jobbnál jobb zenéket bakelitről és csobbant a tóban. Ilyesmi van, viszont nagy volumenű fesztivált nem lehet ezekre a műfajokra építeni.
További infók a Műpás koncertról itt.
