Ha egy olyan zenekar játszik a város egyik klubjában, amely munkássága csak egy icipicit is megfogott, érdemes megnézni, elvégre a klubkoncertek varázsának hála meglehetősen jó dolgok sülhetnek ki belőle. Vagy nem. Tegnap a Me and My Drummer-en jártunk.
Charlotte Brandi nevét a magyar közönség a legutóbbi Yonderboi albumról ismeri, aki a Myspace-en akadt rá a német énekesnőre és kérte fel lemeze énekhangjának. Charlotte és dobosa, Matze Prölloch idén tavasszal jelentette meg első albumát, melyhez egy session verzió is készült (személy szerint nekünk ez sokkal jobban bejött). Az albumot európai turné követte és mostanra eljutottak Magyarországra is.
Tegnap a megtelt Toldiban a dalok eredeti verziói hangoztak el. A koncert kellemes volt, de sajnos már az elejétől egysíkú, egy idő után kifejezetten unalmas. Látszott ez a közönségen is, a dohányosok nem bánták, ha lemaradnak egy-egy számról, sokan beszélgettek, ásítoztak. Inkább volt a koncert háttérzene egy pohár borhoz, mint az ember teljes figyelmét magára vonó előadás.
Két emlékezetes pillanatot tudnék talán csak kiragadni, az egyik a You're a runner, a másik Black Wonderful Life-jának feldolgozása volt. Összességében egy próbát megért, de legközelebb már nem biztos, hogy kitenném ezért a lábam otthonról.
