Az év végi listákkal mindig bajban vagyok. Általában kiderül, hiába hittem, hogy az adott évben képben voltam, a fele albumot akkor látom először. De amikor utólag próbálok pótolni, rájövök, a nagy részüket meghallgattam, csak az agyam gondosan törölte az információt. Ezért tavaly év végén megfogadtam, idén minden meghallgatott új albumot feljegyzek. Persze így is lemaradtam sok lemezről, amiket utólag majd illik pótolni, de legalább látom, mi az, ami egyáltalán nem hagyott nyomot bennem.
Top listákat írni nem szeretek, így álljon itt a teljes lista hónapokra lebontva (lehet néhol nem stimmel a megjelenés és meghallgatás hónapja), apró megjegyzésekkel feldobva. Hirdetünk év lemeze(i) győztest is, mert az utóbbi évekkel ellentétben, idén szerencsére ilyen is volt! A hajtás után a januári összegzést olvashatjátok.
0. The Weeknd - Echoes of Silence
Ez az album még decemberi, de mivel az év végén esett róla szó a zenei sajtóban, a Trilogy megjelenése kapcsán, úgy gondolom nulladikként a listára fér. A Weeknd fedőnév mögött egy 22 éves kanadai-etióp srác, Abel Tesfaye áll, aki 2010 végén tűnt fel a zenei palettán, mostanra pedig háromlemezes előadóként beszélhetünk róla. Ez a rövid idő néhol a zene rovására ment. Míg a House of Balloons fantasztikus, a Thursday is szuper, az Echoes of Silence már erősen hajaz a tipikus r’n’b vinnyogás jelzőre (ennek a háromnak az összegzése a novemberben megjelent Trilogy). Mindenesetre az ezen található Montreal az év egyik legjobban sikerült dala. Sok ilyet a továbbiakban!
1. The Maccabees - Given to the Wild
Ha egy év olyan albummal kezdődik, mint a Maccabees harmadik stúdiólemeze, rossz már nem lehet, gondoltam valamikor január legelején. (És igazam lett!) A Given to the Wild igazi remekmű, olyan, aminek néhány dala hosszú hónapok után is benne motoszkál az ember fülében.
2. The Big Pink - Future This
Régen volt a január. Olyannyira, hogy az angol elekroduó második lemezének milyensége hosszas fejtörés, és sajnos az újonnali belehallgatás után sem jutott eszembe (pedig az alapján nem rossz!). Akinek ez mérvadó, Pitchforkék 5,2-t adtak nekik.
3. Chairlift – Something
Újabb duó, ezúttal Amerikából. A lemezt a popsajtó szerette (a Stereogum top 50 listáján 9.) és én is meghallgattam vagy kétszer, mielőtt végleg elfelejtettem volna, hogy ilyen is létezik.
4. Leonard Cohen - Old Ideas
Van, aki nem öregszik. Van, aki tudja a receptet a jó lemezre. Van, aki ezt többször is meg tudja ismételni. Leonard Cohen ilyen. Az elmúlt 8 év termése az életmű méltó darabja.
5. Of Montreal - Paralytic Stalks
A pszichedelikus pop nem feltétlen mainstream, sőt. Az album aranyos, egyszer mindenképp érdemes meghallgatni.
6. Lana Del Rey - Born To Die
Az év elejének legvártabb albuma. Teljesítette is az elvárásokat meg nem is, ahogy erről bővebben itt már írtam. Lana nem tűnt el a süllyesztőben, viszont még mindig nem győzött meg arról, hogy van benne annyi, amennyit az előzőekben sejtetett, de még arról sem, hogy évek múltán nem egy halvány emlék lesz csupán.
