1994-ben kezdte működését a Muse, aki története 20. évfordulója felé közelítve a világ egyik legismertebb zenekarainak egyike, az új, sorban 6., The 2nd Law címre elkeresztelt albumának hála pedig a popszakma nagy kérdőjelei közé írta fel magát. Albumkritika következik.
Sokáig váratott a Muse-ra a világsiker. Kellett hozzá a 2009-es The Resistance, az, hogy megkapja az év rock albumáért járó Grammyt és hogy 19 országban listavezető legyen. Történt más is ekkor. A vámpírosdi szubkultúráját a tinilányok falaira és imádata középpontjába röpítő Twilight sorozat első filmadaptációjában elhangzik a Supermassive Black Hole, ami a fent említett célcsoporttal azonnal megkedvelteti a zenekart (hogy az ugyancsak soundtrackes Iron&Wine, vagy Linkin Park miért nem jutott erre a sorsra, nem tudni).
A 2009 óta eltelt 3 év sok újat hozott a zenei életben is. Megjelent például a dubstep és az internet-technika duó olyan szintre fejlődött, hogy bárki lehet popsztár a hálószobájából. Ha egy zenekar tartani akarja a szintet, amit pár éve megjelenő albumával állított, nincs könnyű dolga. Vagy a biztosba nyúl, kockáztatva az unalmassá válást, vagy nyit az újdonságok felé. A Muse a 2. verzióra szavazott.
Dubstep – Hangzott a beharangozó The 2nd Law Unsustainable. A rajongók sorra fejezték ki ellenszenvüket, a zenekar pedig nyugtatott, arányaiban az albumon csak elenyésző dubstep lesz.
Sokan, sokszor hasonlítják a Muse-t a Queenhez. Egészen mostanáig én ezzel a párhuzammal (a két frontember hangszíne közti hasonlóságot figyelmen kívül hagyva) nem értettem egyet. Most viszont már az albumnyitó Supermacynél az jutott elsőként eszembe, hogy ez akár egy Queen szám is lehetne. Ugyanez volt az érzésem a Follow Me és az azt felvezető Survival esetében. Az itt pedzegetett 80-as évek-féle (néhol diszkós) vonal a lemez több számánál is visszaköszön (Panic Station, Save Me, The 2nd Law Isolated System).
A lemez második beharangozója, Madness címre lett elkeresztelve. Ezzel szerették volna megnyugtatni a rajongókat, nem lesz itt sok dubstep. Helyette visszanyúlunk a 80-as évek, korai 90-es évek világába, az akkor fénykorát élő U2-hoz. Másik jeles példája a U2 hatásnak a Big Freeze (ami akár az ír zenekar The Unforgettable Fire című albumán is elférne, valahol a Pride(In The Name Of Love) környékén).
Már a fent említettekből is kiderül, hogy ez az album annyi minden lehetne (És akkor még nem említettük a hatásoknál a Keane-t(Animals, Explorers) és a keményebb rockos vonalat (Liquid State). ) és alapjában véve a sokszínűség és az újítás nem baj, de néha, mint a The 2nd Law esetében, nem áll össze egy egésszé, hanem megtöri az album egységét, ráadásul több helyen is. Rajongó legyen a talpán, aki tud vele mit kezdeni!
A teljes album meghallgatható itt.
