Egy olyan napot, amit hajnali 6-kor kezd az ember, elfelejti, hogy este koncertre megy, így olyan cipőt választ, amiben fél óra ácsorgás után garantáltan görcsben áll a lába, koncert előtt 1 órával szanaszét ázik, be lehet fejezni pozitív zárással? !!! és Socalled koncert- és az első esetében egy kis albumkritika következik.
- Koncertre megyek.
- Milyenre?
- !!!
- ???
-!!!
- Na ne szórakozz!
Maga a név nem a rajongókkal tol ki, hanem Az istenek a fejünkre estek felirata ihlette, amiben a busmanok által kiadott klikkelős hang felkiáltójelként volt feliratozva. A hivatalos kiejtése Chk chk chk, de lehet hívni őket Bam Bam Bam-nak, Uh Uh Uh-nak, vagy kinek ami jól esik.
A zenekar által képviselt dance-punk stílus lényegében arról szól, hogy egy színpadnyi geek mire képes, ha hangszert adunk a kezébe, akinek pedig ilyen nem jut, bemutathatja a szobájában tükör előtt gyakorolt táncmozdulatait. A zene, amit készítenek messze nem punk, körülbelül annyi közük van egymáshoz, hogy van dob és gitár a színpadon a !!!-nél is, sokkal inkább elektronikus, annak is az elborultabb fajtájából.
Nem először járt a !!! Magyarországon, a 2007-es Szigeten már tiszteletüket tették, ez az alkalom mégis különleges volt, mert az új lemez turnéját itt kezdték meg. Lehetne rosszmájúskodni, hogy most még csak a teszt verzió fut és később egy kiforrottabb koncert lesz ezekből a dalokból, de 2 nappal az album megjelenése után lemezbemutató koncertre menni nem épp mindennapi dolog.
Ami az új lemezt illeti, nem olyan mint az előzők, sokkal ,,populárisabb“. Ennek már végképp nincs köze a punkhoz, de belép egy másik hangszer és egy másik stílus, a szaxofon és a legdurvább 80-as évekből ránk maradt diszkós filmjelenetek idéződnek fel előttünk a dalokat hallgatva, a lemez mégsem retró, hanem friss, ropogós és egy 9/10-et simán megérdemel.
A koncert ezekkel az új számokkal nyitott és ez a stílus sokkal jobban idomul Nic Offer Mick Jagger ihlette, az Amerikai Pitéből menekült, a 80-as évek melegbárjaiba beillő táncikálásához. Offer 2 szám közti szusszanásban elárulta, azért jöttek, hogy megtáncoltassák a közönséget, így ha punnyadást észlelt, a Rolling Stonestól nem csak mozdulatokat, de alsógatya formájában albumborítót is kölcsönvevő (mert ha még nem mondtam volna, a nadrág az öltözőben maradt ez alkalommal) frontember már le is ment a közönség közé és megtáncoltatta azt, aki épp az útjába akadt, függetlenül attól, mennyire volt az illető vevő az ilyesmire. Talán a legemlékezetesebb jelent az volt, amikor a pultra felugorva nyomott egy laza sörlocsolásba torkoló performanszot. Szerintem a lemez dalai erre a táncikálós őrültködésre remekül működik (és futáshoz is tökéletes).
Azoknak pedig, akik még nem hallgatták meg, esetleg az előző 4 albumnyi anyagát jobban szeretik a zenekarnak, sem volt okuk a panaszra, a koncert második felében bőven előkerültek a nagy klasszikusok. Őszintén szólva nekem a régebbi munkásságuk nem annyira a szívem csücske, de csak ezért és a görcsbe állt lábam miatt kap ez a koncert 7 pontot a 10ből, amin a fél órával befejezés után a hajón egy almával a kezében tekergő Offer látványa még dob egy pontot.
Viszont egy valamiről nem szabad megfeledkezni, ha a csütörtök esti zenei élményekről beszélünk, mégpedig az előzenekarról. Egy előzenekar arra van, hogy hangulatba hozza a közönséget, felkészítve A nagy produkcióra, de ez az előzenekar már-már túlszárnyalta azt a bizonyos fő attrakciót.
A Socalled, vagyis Josh Dolgin és zenésztársai valami eszméletlen produkcióval érkeztek. Ha az összképet nézzük, állt a színpadon 2 hipszeter, egy jamaicai zenész, egy lepukkant anyuka és egy tipikus informatikus kinézetű 40-es pasi. Ez utóbbi lenne maga a zenekar/frontember/bűvész/producer/bábos. Sokoldalúsága zenéjén is látszik – volt jazz, rap, punk, reggae, hiphop, balkán és az elektronikus zene különböző alfajai. Elmagyarázni nem lehet, hogy mi történt ott és akármennyi videót és koncertfelvételt néztem, egyik sem adja vissza a dolog hangulatát, ezt látni kell. Mindenesetre a fent felsorolt káoszból egy olyan egyedi dolog állt össze, ami nem tudta nem jó kedvre deríteni azt aki átéli. És egy ilyen elcseszett nap után pont ez kellett.
Összegezve: 10/10
