2012-ről még maradt egy adósságom. Nyáron a Diákhálózat szervezte Gombaszögi Nyári Tábor napilapjának és weboldalának zenei részlegét szerkesztettem. Készült ott egy interjú a Puding Pani Elvisovej nevű zenekarral, ami az Új Szóban jelent meg és a magyar verziót itt is olvashattátok. Volt ennek az interjúnak egy különlegessége, mégpedig az, hogy két nyelvűre csináltuk. A magyar billentyűs magyarul, a másik két srác szlovákul válaszolt. Nem tudok róla, hogy készült volna már ilyen és ha igen, nem hiszem, hogy sok lenne belőle, így méltatlan, hogy csak a gépem képernyőjén foglalja a helyet!
Egyszeri projektként indultatok még 1995-ben. Ennek immáron 17 éve. Mi változott ez alatt a bandában, illetve a szlovák zenei szcénában?
Začali ste pred sedemnástimi rokmi v roku 1995 ako jednorázový projekt. Čo sa zmenilo počas tých sedemdesiatich rokoch v živote kapely a na slovenskej hudobnej scéne?
Miloš: Všetko!
Pino: Mi nem is érezzük, hogy ennek már 17 éve. Azt hiszem, hogy sok nem is változott, mi az elejétől nagyjából tudtuk, hogy milyen irányba szeretnénk menni és abba az irányba mentünk. A szlovák szcéna szerintem egy kicsit változott. 1995-ben még nem volt szinte semmilyen együttes, most már egy csomó zenekar van és sokkal jobbak, mint akkoriban.
Miloš: Za minulých 17 rokov sa zmenilo na slovenskej scéne všetko, a rovnako aj v živote kapely. Tých 17 rokov môžeme rozdeliť na minimálne 3 hudobné cikly. Z jednorázového projektu stál viacrázový a uplynulo 17 rokov. A čo sa zmenilo, hráme viacej, hráme stále, a tak ako spomenul Pino, je kapiel viac a viac, a zmenila sa aj scéna. My sme to zažili vo vnútri a videli sme to, ako sa to mení.
Több side projektetek van, az egyikőtök Prágában él. Hogy sikerül így az új számokat rögzíteni és összehozni magukat a próbákat?
Máte viacero side projektov, jeden z Vás žije v Prahe. Ako zvládate nahrávanie nových skladieb a vlastne skúšky?
Pino: A side projektek csak olyan lazaságok. A próbákon lenyomjuk a recordot és senki sem tudja, mi fog történni és valami mindig történik, úgyhogy egyelőre minden jó.
Miloš: Skúšky idú tak, že ,,egy, ketto, három, négy“ a ideme! Teraz to je menej, lebo je letná sezóna, máme veľa koncertov, veľa festivalov, takže nestihneme až tak dlho byť v skúšobni, ale od septembra bude z toho viac a viacej.
Ismert zenekar vagytok Szlovákiában és Csehországban. Mi a helyzet Magyarországon?
Ste známou kapelou na Slovensku aj v Českej republike. Aká je situácia v Maďarsku?
Miloš: V Maďarsku sme hrali niekoľkokrát. V hlavnom meste asi štyrikrát. Potom sme hrali v niekoľkých ďalších mestách ako Veszprém či Debrecín. Napríklad v Budapešti sa stalo, že ľudia si žiadali, aby sme hrali prídavok a kričali ,,Vissza, vissza, vissza!“ a my sme teda vyšli prekvapení a veľmi šťastní, či teda želajú, aby sme pokračovali v našom vystúpení. Zdá sa mi, že maďarský hudobný fanúšikovia nemajú ďaleko k dobrému vkusu slovenských interpretov.
Pino: Pontosan úgy van, ahogy Miloš elmondta, játszottunk már a Corvin tetőn, Veszprémben, Debrecenben és az A38-as hajón is. Szeretnénk többet és többet játszani Magyarországon, mert amikor magyarban játszunk, magyar zenekar vagyunk.
Mit gondoltok a szlovák-magyar problematikáról és a Szlovákiában élő magyarokról?
Čo si myslíte o slovensko-maďarskej problematike, a vlastne o Maďarov žijúcich na Slovensku?
Miloš: Pre mňa to nie je problematika. Ja som z Košíc, s Maďarmi som vyrástal celý čas a s nimi rastiem doteraz. Pre mňa je to super. Napríklad minulý rok som sa zúčastnil na festivale Bánkitó v Maďarsku a strašne sa mi to páčilo. Problematika to je, ale nie pre mňa. Aj keď neviem po maďarsky, ale rád idem do Maďarska.
Vilo: Ja v tom nevidím problematiku.
Miloš: Ja si myslím, že je to čisto politicky vygenerovaný problém a je to úplná haluz.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
Aké sú Vaše plány do budúcnosti?
Pino: Neviem či o tom môžeme hovoriť...
Vilo: Nemôžeme!
Pino: Chystáme jeden veľký projekt na november, je to tajné, ale bude to super!
(Az első szlovák Soundcash volt az, amit sajnos nem ők nyertek meg.)
A korrektúráért köszönet Lufiinak!
