Tavalyig, nem budapestiként, nekem már a szimpla HÉV-ezésnek is Sziget feelingje volt. Évek óta kihagyhatatlan rendezvénye ez a nyárnak és évek óta tolódik a pluszok és mínuszok aránya az utóbbi javára. Teljesen szubjektív beszámoló következik azokra a koncertekre kihegyezve, amik napok múlva is élénken élnek az emlékezetemben, a végén mindenféle összegzéssel.
A sátorban alvás nem az én világom, így a Sziget is hazamenősen működik immáron 3 éve. Mivel a Cipő emlékkoncert nem húzott, a Quimbyvel pedig ki lehet kergetni a világból, ezért számomra az idei Szigetből kimaradtak a felvezető napok.
Szerda
Két tanulság volt erre a napra. Az első, hogy a koncerten eszeveszettem tombolásból, a zsúfolt és levegőtlen sátrakból, de főleg a sörlocsolásból már évek óta kinőttem (igaz a legutolsót sosem szerettem, csak amolyan koncert kellékként elviseltem). Ennek tükrében a Flogging Molly koncertjét is utáltam a második számtól kezdve. Itt jön képbe a második tanulság. Első fesztiválozóval koncertre menni nem buli, legalábbis engem zavar a (koncert közben) mindenre rácsodálkozás, az ,,egyedül ne hagyj, mert megesznek a hollandok” hozzáállás, a fotózkodjuk le minden bokornál dolog meg pláne.
A Pohodán már abszolválva lett Nick Cave és a Bad Seeds. Akkor engem nem is a koncert fogott meg, hanem maga a műsor, mert inkább tartottam azt ott egy show-nak, mint koncertnek. Ez a Szigeten koncert volt. Annyi kellett hozzá, hogy a közönség ne legyen vevő arra, hogy Nick összetapossa őket, így sokkal kevésbé élhette ki magát, rövidültek a számok, felpörgött az egész koncert. Ütött ez is, de másképp. Itt inkább a zene volt előtérben semmint Nick Cave személyisége. Nekem ez sokkal jobban bejött.
Csütörtök
Talán már hagyomány, hogy csütörtök amolyan pihenőnap. Idén például Dizze Rascal este 7 előtt pár perccel véget érő koncertje után simán lehetett volna hazamenni, vagy megnézni a Sziget egyéb szórakozási lehetőségeit, de a koncertre menést semmiképp sem kellett volna erőltetni. Dizzee Rascaltól két éve nem vártam valami sokat, ennek ellenére nagyon bejött a koncert. Ezzel a mostanival sem volt gond, az új számok is teljesen rendben vannak.
Az est főfellépőjét mostanáig nem értem. Bár nem sok választja el a Biffy Clyrot a 30 Seconds To Marstól és ők is voltak már főműsoridős nagyszínpadosok. Bepróbálkoztunk aznap még a Világzenei Nagyszínpaddal, de a vége csúfos, 11 előtti hazakullogás lett.
Péntek
Talán azért lett olyan a csütörtök, amilyen, hogy a péntek még jobban üssön. A !!! koncertjét tavasszal az A38-on szerettük, kétséges volt mire képesek nagyszínpadon, napsütésben. A félelmekre nem volt ok egy szál sem, teljesen rendben volt ez a koncert, erre még ráfejelt a Little Boots és tökéletes buli hangulatban lehetett menni A koncertre.
Aki ismer, vagy olvasgatja rendszeresen a blogot, tudhatja, hogy elég szoros szálak fűznek a britpophoz. A Blurt látni ezért egy amolyan képzeletbeli wishlist egyik tételének kipipálásának felelt meg (igazából ez a lista nem képzeletbeli, tényleg van ilyenem). A Hide Parkos koncertfelvéltből sejtettem, hogy ez nem lesz piskóta és azalatt a másfél óra alatt valóban egy hibátlan koncertet láthattunk. Az összes nagy slágerrel, néhol kis szusszanásnyi idővel. Hiába, ők elég előkelő helyen vannak a koncertezni nagyon tudó zenekarok listáján is.
Woodkid márciusi lemeze a mai napig fent van a zenelejátszómon, hallgatgatom is heti szinten. Örültem amikor a Blur idősávjáról eggyel hátrébb tették. Talán a Blurról nem sikerült átállni, talán fáradt voltam, tudja a fene, ez most annyira nem jött át.
Szombat
Eredetileg az Editors is a 17.45-ös idősávban kezdett volna, ebből végül 19.30 lett, bár szerintem a 21.30-at érdemelték volna. Amikor az Interpolt tették ebbe az idősávba, az sötétedésig elég lapos volt és én első körben sejtettem némi párhuzamot. Tény, hogy sötétedés után már ez is sokkal hangulatosabb volt, viszont a koncert világosban letolt része is rendben volt. Egy dolgot nagyon fájlaltam. Illik szidni a Sziget hangosítását, most ez a kör következik. A hangszerek beállítása sajnos elnyomta az énekes hangját, én pedig az Editorsban pont ezt a hangszínt szeretem. Azért a lassú (kevés hangszeres) számoknál érvényesülni tudott Tom Smith egyedi hangja.
Hogy Mika hogy lett 2013-ban headliner, az szintén egy olyan dolog, amit nem értek. Cuki volt, táncikálós meg nagyon csillivilli, de ugyanez lett volna délután 4-kor is, ahová egyébként való.
Vasárnap
A Franz Ferdinánd szintén egy nagy régi kedvenc, akik rajta voltak azon a bizonyos listán. Új lemez van készülőben (aki akarta már meghallgathatta különféle illegális módokon), így a régi számok mellett ezekből is hallhattunk párat. Jól szólnak, jók a számok, ehhez sok mást nem hiszem, hogy hozzá lehetne fűzni.
A Szigetet David Guetta zárta, lézershowal meg tűzijátékkal! Erről nem lesz beszámoló, mert úgy gondolom David Guetta koncertből (ha lehet ezt annak nevezni) egy életre egy bőven elég, azt pedig már abszolváltam (de erről inkább ne beszéljünk), így a Franz Ferdinand után erősen menekülőre fogtuk a dolgot a nagyszínpad közeléből. Volt helyette Tame Impala. A Pitchfork szép nagy számokkal értékelte őket. Ez nem feltétlenül kéne, hogy jót jelentsen, de jók ezek a fiúk, pörgősek a számaik, hangulatot is tudnak csinálni. Persze ha nem a buli kellős közepén állok, ahol félpercenként elszörföl valaki a fejem felett és látok a tömegből kijutási lehetőséget, akkor biztosan sokkal jobb élmény lett volna, így volt némi halálfélelem az egészben.
Most pedig az egyéb másról pár mondatban
7 órás programok
Idén eltörlődött a 3 órás idősáv, helyette az egész programkezdés átcsúszott 4-re, 7-től pedig a vasárnap kivételével mindig valami extra program volt. A szerdai lufi eregetés valóban nagyon szép volt, azért több ezer lufit látni a nagyszínpad alatt, majd a levegőben nem semmi látvány. Csütörtökön szélrózsás buli volt. Ez már kicsit kínos volt. A bemondó ember sehogy sem tudta rávenni a közönséget, hogy lengessék a szélrózsát, énekeljék a Sziget dalát, de még arra sem, hogy ismételgessék azt, hogy SZI-GEEET. A pénteki buli hasonlóan gyászos volt, annyi különbséggel, hogy szélrózsák helyett hatalmas vízilabdák voltak mindenütt, amit az emberek inkább ülőalkalmatosságnak használtak, dobálódzni senki sem akart velük. A mélypont egyértelműen szombatra jött el, ez volt a Color Party. Ez alkalommal festékes tasakokban szórták szét a színes port az emberek, persze itt sem követték sűrűn a bemondó utasításait. Ez alkalommal a Punnany Massif helyett egy másfél perces Prodigy szám volt a nyerő. Én abban reménykedtem, hogy miután lemegy a dolog, a párásító csapok teljes erővel be lesznek kapcsolva, hogy csillapodjon a por. Ez természetesen nem történt meg és még az Editorson is állt a por.
Több száz buli helyszín
A sziget szereti hangoztatni, mennyi sok helyen vannak programok. Ebbe a nagyszínpadoktól kezdve a jobb esetben DJ által kevert, rosszabb esetben CD-ről szóló zene is beleszámít. Volt idén többek közt raklap kolosszeum, ami pont az A38 mellett volt. Kellemes volt a bal oldalt állóknak, amikor egy-egy koncert szünetében beüvöltött a tüc-tüc. Ugyanez máshol is elég sokszor előfordult. Ennek az értelmét tényleg nem értettem.
A bulihelyszínek egyik válfajai voltak a tribute zenekaros helyek, aminek volt némi ,,ha már az igazit nem sikerült megszerezni, legyen itt a másolat” felhangja. Ezek közül a Rolling Stones tribute-öt néztük meg valami nagyon kései órában, kaja mellé, a háttérben valami dizsivel és ha nem tudom milyen koncerten ülök, az életben rá nem jövök, hogy az a Stones.
Egyéb
Az árak természetesen nem voltak egy csöppet sem barátságosak ha az ember nem nyugaton keresi meg a fesztiválravalót, a fizetés módja az OTP paypass/fesztiválkártya duókon volt lehetséges (ezt továbbra is jó módszernek tartom), hosszú sorok nem nagyon voltak.
A legnagyobb negatívum nekem a koncert közbeni szörfözés volt. Ezt évekkel ezelőtt nagyon szigorúan (minimum koncertről kivezetéssel, durva esetben karszalaglevágással) büntették. Idén 2 koncerten (Franz Ferdinand és Editors) is a fejemre esett valaki hátulról és nagyon nem kellemes azt figyelgetni, mikor ki milyen irányból vonul el fölötted.
Összefoglalva
Talán a bejegyzésből kiderül, de lehet, hogy nem nem, én elsősorban a zene miatt megyek egy fesztiválra, emiatt nekem az a vonal, amibe a Sziget idén már nagyon durván elment (igaz eddig is szemezett vele), nem jött be. Gerendaiék előtt két út van. Vagy visszatérnek a régi vágányra és időt és energiát fektetnek a friss új zenék felkutatásába és a nagy nevek elcsábításába, vagy rámennek erre a parasztvakítós csillivilli látványvilág, millió egyéb program vonalra. Az utóbbit nagyon sajnálnám.
Képek: Sziget.hu, MTI, Ági
