Ha az utóbbi egy-másfél évben megfordultatok a Rolling Stone, vagy a Q weboldalán, nagy eséllyel belefuthatott a Spotify zenelejátszójába, ami Közép-Európában sajnos nem indul. Ugyanolyan felhőcskéken alapuló zenegyűjtemény ez, mint a Magyarországon is működő Deezer, különbség nem sok van, maximum a dizájnban. E sorok írójának mégis ez az eddigi kedvenc zenelelőhelye, a folytatásban kiderül miért.
Van, hogy az ember fizetne a zenéért, de nem hagyják!
A Deezer plakátjaival tele van/volt pakolva a fél ország, mi is ajánlottuk pár hete. December végével letelt az ingyenes időszak és ezután hiába akarta előfizetni szerencsétlen felhasználó, a rendszer ezt vagy nem engedte, vagy látszólag engedte, de az egyik pillanatban a mindenki számára ingyenes 2 órás időből számolta vissza a perceket és csak a fele zenetárát tette elérhetővé, a másik pillanatban ment minden a régi menetrend szerint, utána fél könyvtár, számláló nélkül. Most már csak a telefonszámlát várjuk, hogy megtudjuk, ez vajon az 1700 Ft-os csomag, vagy külön telefoncsomag kell, ha Deezert is szeretnénk.
Mindenesetre nem csak a Deezer bolondult meg, egyre több online rádió szűnik meg és a külföldiek streamje is akadozik. Marad a (szerencsére zenészek körében is egyre népszerűbb) Soundcoud, a YouTube, az iTunes (pénzért), vagy a trükközés (esetleg pénzért), a lemezvásárlás (ne legyünk naivak, helyett,) a torrentezés.
A Spotify
Amikor 2011 őszén beleakadtam a Spotify-ba, nem nagyon tudtam mi ez, hogy működnek az ilyen típusú zenetárak, miért jó nekem, ha nem esek hasra a CD gyűjteményemben. Volt last.fm kontóm, iTunest is használtam már pár éve, de ez a két-kattintás-a-zene dolog teljesen új volt. Persze foglalkoztatott a dolog, már csak azért is, hogy meg tudjam hallgatni a RS zenelejátszóját, de felénk a szolgáltatás nem volt elérhető (és a jogdíjak, zenei szabályzások miatt egy ideig még nem is lesz az, bár ne legyen igazam). Történt körülbelül ugyanakkor, hogy egy sörözésen felvetődött a probléma, amire az egyik informatikus ismerősöm felvetette, hogy nemrég vett amerikai IP címet(igen, lehet venni, azt nem tudom mennyire legális), ha szeretném, regisztrál. Naná, hogy szerettem volna!
A Spotify 2006-ban alapította Daniel Ek és Martin Lorentzon. Svédországból indulva a szolgáltatás fokozatosan kezdte meg hódító útját az egész világon. A terjeszkedés nagy vonalakban leginkább attól függ, hol sikerül megállapodni a szerzői jogokról.
A felhasználónak nem kell rögtön elkötelezni magát, először ingyen kipróbálhatja szolgáltatást (ennek időtartama fokozatosan változik, amikor én kezdtem ismerkedni a Spotify-al még 6 hónap volt, most a Premium csomag esetében 30 nap). Ha ezután sem szeretne fizetni érte, választhatja a havi 10 óra ingyen zenét biztosító csomagot. Ennek és a próba csomagnak is nagy hátránya, hogy szerepelnek benne reklámok, ami persze kibírható, de például egy xx album hallgatása közben Rihanna lemezének fél perces promója, nem egyszer, hanem körülbelül minden második számban, idegesítő!
Ha mégis úgy döntünk, hogy fizetnénk, választhatjuk az Ultimate csomagot, korlátlan zenehallgatással, reklámok nélkül, körülbelül 5 eurós áron és a Premiumot, ennek duplájáért, offline zenehallgatással, tabletre, telefonra is használható, a zenét jobb minőségben elérhetővé tevő verzióval. Ennél a csomagnál egy-egy albumot a megjelenés előtt hallgathat a felhasználó. A fizetős verziók elérhetővé teszik a rádió opciót is, ami szintén személyre szabható.
Zenére a Spotify-on különböző módokon kereshetünk rá, csakúgy, mint a Deezernél. Ajánl előadókat, friss albumokat, toplistákat. Ami nekem kifejezetten tetszett, hogy mivel partnerszerződése van a RS-al, a Q-val, Guardiannel, Pitchforkkel és még számos zenével foglalkozó portállal, felkínál egy szolgáltatást, amiben ezeknek az oldalaknak a zenei listáit/zenéit hallgathatjuk. Például fél perc alatt előteremthető, mit gondolt jó zenének a Pitchfork 2005-ben és a teljes listát azonnal meg is hallgathatjuk, megoszthatjuk a Facebookon.
És igen, ehhez is kell az a fránya Facebook account, anélkül nem lehet regisztrálni, bár legalább alapbeállításilag nem postol ki minden egyes zenét a Facebookra, mint Deezer nevű kollégája.
Hogy is van ez a jogdíjakkal?
Teljesítmény alapján (mennyit hallgatták a felhasználók a zenéjüket), a Spotify fizet bizonyos összegeket a kiadóknak. Természetesen ezzel csak a nagy kiadók, népszerű zenészekkel járnak jól, a kicsiknek annyira nem éri meg szerződni. Ezt a viszonylag nagy összeget kompenzálni kell valahol. Itt jönnek képbe a reklámok és itt leledzik Közép-Európa másik nagy pechje. A zenehallgatási kultúra nálunk nem olyan fejlett, hogy egy nagy cégnek megérje hatalmas összegeket fizetni a reklámért, ami nem feltétlen jut el a célközönségéhez, vagy csak annak nagyon kis hányada találkozik vele ezen az úton. Ha nincs reklám, veszteség van, azt pedig, hogy ez egy viszonylag friss vállalatnak miért nem jó, nem kell különösebben magyarázni.
Persze ez csak az ingyenes verziónál játszik, ha fizetünk a szolgáltatásért, nincsenek reklámok, de az emberek egy része nem szeret fizetni valamiért, amit ingyen is elérhet. A Spotify ingyenes verzióját jóval többen használják, mint a fizetőseket. Erre is van megoldás, ami nem csak az emberek gondolkodásmódjának drasztikus átprogramozásában rejlik (elvégre válság van, ilyenkor a kultúra az első, amiről lemond az ember). Internetet ma már szinte mindenki előfizet, így megoldás lehet, ha az internetcsomagba építik bele a zeneszolgáltatást. Valami ilyesmit akarhatott a Telenor is, de ez, mint ahogy fentebb is írtam, még küzd javítanivalókkal.
Amiért hihetetlenül jók ezek a streamelős szolgáltatások az az, hogy nem kell, adott esetben órákig keresni egy lemezt, nem foglal helyet, nem kell illegális úton beszerezni azt.
Negatívumok persze itt is vannak, leginkább a Facebook profil szükségessége. Ezzel jóformán kizárják a világ Facebookra nem nyitott részét (lényegében az idősebb korosztályt). Én személy szerint annak sem örülök, hogy ezzel a Facebook kap egy teljes képet zenehallgatási szokásaimról.
Szerencsére mostanra nyitva vannak a határok, mindenki megy, amerre lát, így nem nagy erőfeszítés egy Spotify-országban élő barátot/ismerőst találni, aki megteszi nekünk azt a szívességet, hogy néha bejelentkezik a Spotifyunkba. Mivel a szolgáltatás vígan használható külföldön, ezután gond nélkül tudjuk otthon használni.
Mint olyannak, aki szokott fizetni a zenéért, és ha lehet, nem torrentezik, ez a megoldás kicsit keserű szájízt hagy maga után, de ha egyszer az embert akkor sem hagyják fizetni a zenéért, ha ezt megtenné, más alternatívák után kell nézni. S ezzel visszaértünk a történet elejére.
