Amilyen fantasztikus volt a nyár, az ősz annál komorabbra sikeredett. Szerencsére eben az időszakban is jelentek meg jó dolgok. Részletek a hajtás után! (Az előzményeket erre, erre, erre, erre és erre a linkre kattintva találjátok meg.)
Szeptember:
81. Grizzly Bear - Shields
A Grizzly Bear negyedik lemezét vártam és biztos voltam benne, hogy szeretni fogom. Sajnos akárhányszor és akármilyen körülmények közt hallgattam, mindannyiszor idegesített. Számtalan év végi listán előkelő helyet és nagyon jó értékeléseket kapott, így könnyen lehet (remélem), bennem a hiba.
82. Deerhof - Breakup song
Akinek volt türelme elolvasni mindazt, amit eddig írtam, vagy csak belehallgatott a cikkekhez tűzdelt zenébe, láthatja, hogy perverzióm a mások zajküszöbét erősen rugdosó zenék hallgatása, sőt, ajánlása! A Breakup song nekem bejött, van rajta pár kifejezetten jól sikerült dal, de akiknek eddig mutattam, mind melegebb égtájakra küldött, így ezt a lemezt csak a bátraknak ajánlom.
83. Bob Dylan – Tempest
Dylan is őskövülete a zenének, egy az élő legendák közül. Készített már jobb albumot a Temptestnél, de ő is tisztában van azzal a recepttel, hogy mit kell egy albumra pakolni a működőképes végeredényért.
84. Cat Power – Sun
Viszonylag sokat, 6 évet kellett várni Charlyn Marie Marshall 9. lemezére. Kicsit visszatérés ez a gyökerekhez (lásd albumborító több, mint egy évtizedes képe) és biztosan az énekesnő egyik legjobb munkája. A cím találó, napsütés ez az album, de nem a nyári erős, mindenen átható, sokkal inkább az őszi arcmelengető típusból.
85. Pet Shop Boys – Elysium
Az baj a legendák lemezeivel, hogy az ember önkénytelenül is tündöklésük legjobbjaihoz hasonlítja őket. Nekem olyan istenigazából ők sosem jöttek be, de vannak olyan zenei alapok, amiket meg kell hallgatni. Pet Shop Boys rajongóknak ajánlott lemez.
86. David Byrne and St Vincent - Love This Giant
Ha két zenei formáció összefog, abból nem mindig sülnek ki jó dolgok. Csak rá kell gondolni a Metallica és Lou Reed közös munkájaként létrejött Lulura, ami az előző év egyik legrosszabb lemeze lett, ha nem a legrosszabb. Amikor elém került a Talking Heads zenészének és St Vincentnek a lemeze, akkor valami hasonló katasztrófára számítottam. Tévedtem! Vidám, kellemes album. Mindenkinek csak ajánlani tudom!
87. Muse - The 2nd Law
Számtalan esélyt kapott ez az album az első pár hallgatás óta, de a véleményem nem változott az itt leírtakhoz képest. Ha meg kéne nevezni 2012 nagy csalódását, az ez a lemez lenne.
88. Holnaphoz Holddal - Kispál és a Borz - feldolgozáslemez magyar szobazenekaroktól
A Kispál és a Borz 2010 óta szünetel/végleg feloszlott, ennek ellenére néha feltűnik a zenekar neve a popsajtóban. Szeptemberben a magyar zenei élet kiválóságai dolgozták fel a közel 20 éve megjelent Naphoz Holddal lemezt. A Kovácsovics Fruzsina féle Lefekszem a hóba kifejezetten jól sikerült.
Október:
89. Killers - Battle Born
Sosem voltam az az elvakult rajongó típus, aki a koncerteken bezsongott tinilányként ugrabugrál. De azért a 2008-as Szigeten Brandon jópasi Flowerst nézve megértettem ennek a nyálcsorgató műfajnak a lényegét és azalatt az egy koncert alatt én is odáig meg vissza voltam Flowerstől a Killerstől. Mindezektől függetlenül, van pár fülbemászó számuk, tudnak jó bulikat csinálni. Ennél több egy koncerten nem kell! A Battle Bornak viszont jóval több kellene, annál, ami, mert ilyen gyenge dalokkal nincs az a cuki pofi, ami elvigyen a hátán egy koncertet. Azt már azt hiszem mondanom sem kell, hogy a lemezt nem viszi el.
90. Green Day – Uno
A Green Day idén az énekes drogbotrányain kívül trilógiával is jelentkezett. Szerintem a Sex Pistolssal kihalt a punk. A Green Day rock punkja pedig kifejezetten idegesítő lett mostanra. Egy lemezen keresztül is kihívás hallgatni, mindezt triplázva pedig embert próbáló feladat.
91. Chrysta Bell - This Train
Ő David Lynch aktuálius múzsája, ez a lemez is Lynch műve, ebből kifolyólag hibája nincs.
92. Andrew Bird - Hands of Glory
Volt idén ám hallgatható instrumentális lemez is!
November:
93. Baricz Gergő - Némán állni (EP)
A magyar X-Faktorral kapcsolatban megvannak a magam fenntartásai, így azt hiszem nem csoda, hogy Baricz szárnynyitogatási kísérleteit is kétkedve figyeltem. Kezdetnek feldolgozott egy Leonard Cohen számot (ügyesen), majd ősszel kiadott egy magyar és egy angol nyelvű EP-t. Egyiknek sincs különösebb baja, kellemesre sikeredtek, csak azt nem tudom, hogy a jelenlegi magyar popzenei piacon ezzel mennyire lesz jövője. Jót tenne a Quimbykkel, Kistehenekkel és Compact Discoccal uralt piacnak, annyi biztos.
94. Paul Banks – Banks
Az Interpol idén ünnepelte első, Turn ont he Bright Lights névre hallgató lemezének 10. születésnapját (ha valaki nem hallotta volna még ezt a lemezt, kötelező házi feladatként hallgassa meg!). Nem csak ezzel kapcsolatban került elő a zenekar az év vége felé, az Interpol énekese idén ősszel adta ki második, az egyszerűség kedvéért Banks címet viselő albumát. Nem egy hangos lemez, a szövegekre koncentrál főleg.
95. Rihanna – Unapologetic
Rihannát a leginkább a popgépezet szó jellemzi. Minden évben új lemez, turné és közben jut ideje elég botrányt kitermelni, hogy legyen min csámcsognia a médiának. Mostanra érte el azt a szintet, hogy egy hajszál válassza el a kiégéstől. Az albumon látszik, hogy többen írták, töredezett és a slágernek szánt Diamonds sem tud slágeres lenni. A többit inkább ne is említsük.
96. Robbie Williams - Take the Crown
A címből is sejthető, Robbie karrierje 9. szólóalbumával vissza akar térni a trónra, ami nem is biztos, hogy volt valaha az övé, de most nagyon akarja! Slágert is írt hozzá, ez lenne a Candy, de egy rádiókompatibilis daltól még nem lesz az egész album jó. A rajongók úgyis szeretni fogják, aki szerint pedig eddig is csak önmaga egy jól sikerült számát másolta, nem fog meggyőződni az ellenkezőjéről.
97. Ellie Goulding – Halcyon
Ellie Gouldinget Srillex excsajaként ismerheti a világ. Amellett, hogy a dubstepet ránk szabadítő DJ-vel kavart, megjelentetett 2 lemezt, tette mindezt a szintipop műfajában. Ezeken a lemezeken legegyedibb a hangja, ami kb. olyan, mintha minden szám előtt egy jó nagyot szívott volna egy héliumos lufiból. Befigyel egy kis dubstep (hogy ez a kor követelménye, vagy a Skrillex hatás, passz), amit nagyon nem kellett volna erőltetni. Mivel az Egyesült Királyságban népszerűbb már nem nagyon lehet, Amerika a cél, de ezzel a lemezzel nem hiszem, hogy sikerrel jár.
98. No Doubt - Push and Shove
Hosszú ideig hallgatott a No Doubt. A tagok inkább családot alapítottak, Gwen Stefani kipróbálta magát szólóban, de mostanra megért bennük a következő közös munka igénye. A banda ebben a lemezben folytatni akarta, amit 11 éve abbahagyott, mindeközben próbál nyitni, hogy megfogjon új rajongókat és olyan is lenni, hogy akik Gwen szólókarrierjét szerették, megtalálják örömüket benne. Ennyi dolog közt az egyensúlyt megtalálni nem könnyű, megtörik a lemez bizonyos pontokon, de összességében teljesíteni tudja célját.
99. Péterfy Bori - Fehér éjszakák
Péterfy Bori szülési szabadságáról visszatérve nem csak koncertekkel, de új lemezzel is kedveskedik rajongóinak. Ez az új anyag több év munkáját öleli fel, vannak rajta dalok, melyek még az énekesnő terhessége alatt kezdtek íródni és ismét több szerző dolgozott a szövegeken. Próbálnak haladni a korral, legalábbis más magyarázatot nem találok a dubstepre. Ezt mellesleg nagyon nem kellett volna erőltetni (neki sem). A dalok se ütnek, valahogy nem péterfiborisak. Lehet koncertverzióban működni fognak, ha meg nem, remélhetőleg a jól bevált régi számokat sem fogják hanyagolni élőben.
