Nem csak a Budapest Bárral készült interjú érdemli meg az online felületet, ilyen a PPE 3 tagjával, Milošsal, Pinoval és Viloval készített is. Ha röviden kéne bemutatnom a zenekart, ők a szlovák Kispál, elektonikusabb töltettel és hihetetlenül barátságos tagokkal. Pino magyar származása miatt az interjú bilingváris volt. Ez itt most az egy nyelvű változat, de hamarosan felteszem a kétnyelvű verziót is. 
Egyszeri projektként indultatok még 1995-ben. Ennek immáron 17 éve. Mi változott ez alatt a bandában, illetve a szlovák zenei szcénában?
Miloš: Minden!
Pino: Mi nem is érezzük, hogy ennek már 17 éve. Azt hiszem, hogy sok nem is változott, mi az elejétől nagyjából tudtuk, hogy milyen irányba szeretnénk menni és abba az irányba mentünk. A szlovák szcéna szerintem egy kicsit változott. 1995-ben még nem volt szinte semmilyen együttes, most már egy csomó zenekar van és sokkal jobbak, mint akkoriban.
Miloš: Az elmúlt 17 évben a szlovák szcénában minden megváltozott és ugyanúgy a zenekar életében is. Ezt a 17 évet minimum 3 zenei ciklusra lehet osztani. Az egyszeri projektből többszöri lett és eltelt 17 év. Ami megváltozott, többet játszunk, állandóan játszunk és ahogy Pino is említette, egyre több a banda és így a szcéna is megváltozott. Mi ezt belülről éltük meg és láttuk, hogyan változik. Szerintem egyre jobb és jobb lett.
Több side projektetek van, az egyikőtök Prágában és. Hogy sikerül így az új számokat rögzíteni és összehozni magukat a próbákat?
Pino: A side projektek csak olyan lazaságok. A próbákon lenyomjuk a recordot és senki sem tudja, mi fog történni és valami mindig történik, úgyhogy egyelőre minden jó.
Miloš: A próbák úgy néznek ki, hogy ,,egy, kettő, három, négy…” és megyünk! Most kevesebb van, mert itt a nyári szezon, sok a koncert, sok a fesztivál, nem tudunk olyan hosszan a stúdióban lenni, de szeptembertől egyre több és több próba lesz.
Ismert zenekar vagytok Szlovákiában és Csehországban. Mi a helyzet Magyarországon?
Miloš: Magyarországon már játszottunk néhányszor. A fővárosban talán négyszer, aztán néhány másik városban, mint Veszprém vagy Debrecen. Például Budapesten történt, hogy az emberek ráadást kértek és kiabálták, hogy ,,Vissza, vissza, vissza!”, és mi visszamentünk nagyon meglepődve és boldogan, hogy azt kérik, folytassuk a koncertet. Nekem úgy tűnik, hogy a magyar rajongók ízlése nem áll távol a szlovák zenekarok zenéjétől.
Pino: Pontosan úgy van, ahogy Miloš elmondta, játszottunk már a Corvin tetőn, Veszprémben, Debrecenben és az A38-as hajón is. Szeretnénk többet és többet játszani Magyarországon, mert amikor magyarban játszunk, magyar zenekar vagyunk.
Mit gondoltok a szlovák-magyar problematikáról és a Szlovákiában élő magyarokról?
Miloš: Számomra ez nem problematika. Kassai vagyok, magyarok közt nőttem fel, magyarok közt vagyok a mai napig és ez számomra szuper. Például tavaly részt vettem a Bankito fesztiválon, Magyarországon és nagyon tetszett. Problematika van, de nem számomra. Nem tudok magyarul, de szívesen megyek Magyarországra.
Vilo: Én itt nem látok problematikát, nincs ezzel semmi probléma.
Miloš: Ez egy tisztán politikailag generált probléma és teljesen marhaság.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
Pino: Nem tudom, hogy beszélhetünk-e erről…
Vilo: Nem lehet!
Pino: Készülünk egy nagy projekttel novemberre, de ez még titkos. Annyit elárulhatunk, hogy szuper lesz!
Helyszín: Krasznahorka, DH tábor, megjelent: Új Szó szeptember 18-i szám
